PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

2010.05.08. 00:09

A felhívás a képre kattintva nagyban is megjelenik.


Szerző: meselabankierdo

Szólj hozzá!

Címkék: info

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három testvér: Hajnal, Este és Éjfél. És volt egy király is, akinek három gyönyörű szép lányát ellopták a sárkányok. A király bánatában feketébe borította az egész országot, és kiíratta, hogy aki a város szélén vadászgat és lövöldözik, felakasztják.

Hajnal éppen a király városa szélén cserkészett; meglátott egy gyönyörű szép madarat, és rálőtt. A király katonái azonnal elfogták, bevitték a városba, a király elé állították. A király megmondta Hajnalnak, hogy amiért megszegte parancsát, felakasztják. Hajnal erre megszólalt:

- Jó, akasztasson fel, király uram, de én tudom egyedül a világon, hol van felséged három lánya! El is mennék a három leányért, és kiszabadítanám, csak csináltasson nekem egy ötvenmázsás buzogányt!

Persze hogy megkegyelmezett neki a király, és teljesítette kívánságát, hisz eddig is mi mindent meg nem tett már lányai kiszabadításáért, de hasztalan volt minden próbálkozása.

 

Volt egyszer két béka. Az egyik Oszaka város mellett lakott egy gödörben, a másik pedig Kiotó mellett egy patakban. Mit gondoltak, mit nem, mind a kettőnek nagy kedve kerekedett, hogy világot lássanak. Az egyik béka, amelyik Kiotóban lakott, szerette volna látni Oszakát; a másik pedig, amelyik Oszakában lakott, az meg szerette volna látni Kiotót, a Mikádó városát. Egymást nem ismerték, soha egymásnak hírét sem hallották s íme, mégis egyszerre, egy pillanatban gondoltak erre az utazásra. Egy órában indult mind a kettő a nagy útra. Mentek, mendegéltek, hát bizony csak lassan haladtak s merthogy volt egy szörnyű magas hegy is a két város között, bizony sok idő telt belé, amíg annak a magas hegynek a tetejére kiértek, de bezzeg elcsudálkozott mindkettő, mikor a hegy tetejére kiértek s ottan meglátták egymást.

szombati mesék

2010.04.26. 14:52

ajánljuk figyelmetekbe az Irodalmi Centrifuga interkulturális meséit!

http://elofolyoirat.blog.hu/tags/mese

Szerző: julig

Szólj hozzá!

Címkék: info

Élt egyszer valamikor régen, amikor még a tisztalelkű emberek is a pokol tüzébe tértek haláluk után, egy délceg cigánylegény, Szóberjáninak hívták.
Szóberjáni gazdagsága ámulattal töltötte el a cigányokat, még akkor is kalapot emeltek, ha csak maguk között ejtették ki a nevét. A cigánylányok róla álmodoztak, s ha nagy ritkán megjelent fekete sátraik között, parázsló szemekkel bámulták bársonyos barna szemét, sudár termetét, arannyal díszített ruháját.
Volt a cigánylányok között egy csodálatosan szép, de száraz kenyérhez is ritkán jutó fiatal teremtés, aki azt vette a fejébe, ha törik, ha szakad, ő bizony Szóberjáni asszonya lesz. Ki is nevették a fahéj illatú Radazánát, amikor az esti tábortűznél kikottyantotta titkát.

- Bizony! Pont te kellesz egy ilyen szép, ilyen gazdag legénynek! - mondta irigyen a sámán lánya, Sármina.
- Szegény való tehozzád, olyan mint te vagy! – nézett laposan Radazánára a féltékeny Báirá, aki csúf volt, mint az ördög torka, de gazdag.

 

A teknősbéka eredete

 

Hajdanában réges-régen, amikor a szentséges drága Isten még a földön járt, szakadozott, elnyűtt gúnyában vándorolt a népek között, s próbára tette az embereket, ki a jó és ki a rossz.

És élt egy szegény asszony.

Vándorlása során az ő házához is elérkezett a Szent Isten, és ahogy kíváncsian betekintett az ablakán, látta, hogy a szegény asszony éppen kenyeret dagaszt odabent, gyúrja, döncöli a tésztát a fateknőben, munkálkodik nagy serénységgel.

Így szólt magában:

-         Próbára teszem most ezt a teremtést, megtudom, lakik-e a szívében jó akarat!

És bekopogott hozzá és azt kérdezte tőle:

- Mit dolgozgatsz, nővérem? Mit csinálsz ilyen buzgón?

Fölfelelt erre a szegény asszony:

-         Miért kérdezed, testvér? Szemeiddel láthatod, hogy mit csinálok! Kenyeret sütök a gyermekeimnek!

És a Szent Isten azt mondta akkor:

-         Ha már úgyis kenyeret sütsz a gyermekeidnek, nagyon kérlek, formázz nekem is egy cipócskát! Napok óta nem ettem semmit, s rettenetesen mardossa a gyomromat az éhség!

-         Jól van- válaszolta az asszony -, meglesz, amit kérsz! Gyere vissza érte egy félóra múlva!

Ezután a Szent Isten eltávozott, az asszony pedig kiszaggatta a tésztából a kenyereket és betakarta mindegyiket a kemencébe. A koldus számára a teknő aljáról összekapart maradékot domborítgatta cipó alakúra, azt tette be sülni a többi mellé.

Amikor kiszedte őket, csodálkozva látta, hogy a tésztamaradékból összegyúrt cipócska lett a legnagyobb; gyönyörű, pirosra sült héjú, hatalmas kenyérré változott és olyan finoman illatozott, mintha a Teremtő Atya égi kertjében nőtt aranybúzából sütötték volna! Megbánta, hogy odaígérte a kéregető embernek, s elhatározta, hogy letagadja magát, ha az ismét bezörget hozzá.

 

|vissza|