Élt nagyon régen egy szegény cigány. Olyan nagy tolvaj volt, hogy párját ritkította. Egyszer pontosan éjfélkor elindult egy paraszthoz, hogy ellopja két szép lovát. Amint ment, mendegélt, összetalálkozott az ördöggel.

-    Hová mész, jó ember?

-    Ahhoz a paraszthoz megyek, hogy ellopjam a lovait.

-    Hogyan lopod el a lovakat?

-   Hát, beugrok a kertjébe, széjjelnézek, s ha nem látok senkit, akkor bemegyek az istállóba. Elkötöm a lovakat, felpattanok az egyikre, és eltűnök. Hát te hová mész?

-     Ugyanahhoz a paraszthoz, hogy megegyem a máját.

-     No, és hogy eszed meg?

-     Léggyé változom-mondja az ördög- bebújok a kulcslyukon, azután bemászok az orrába. Erre nagyot fog tüsszenteni, hogy elfolyik a vére. De ha lenne valaki, aki tüsszentéskor azt mondaná neki, hogy egészségére, akkor semmit sem tudnék tenni.

A szegény cigány megvárta, amíg az ördög bement a házba. Mire a paraszt orrához ért, a cigány már az ablaknál állt. Amikor a paraszt tüsszentett, mindig mondta:

-      Egészségére!

Így ment ez egész éjszaka, senkinek nem esett bántódása. Reggelre elment az ördög. Ekkor a szegény cigány bement a paraszthoz.

-      Jó reggelt, jó ember!

-      Adjon Isten neked is! Mi járatban vagy, jó ember?

-      Hallgass csak meg!

-      Hallgatlak, mondjad!

-      Mi tagadás, - kezdte a cigány – azzal a szándékkal indultam el hazulról, hogy éjfélkor ellopjam a lovaidat.

A paraszt haragos képet vágott.

-     No, hallgass tovább! Amint jövök, összetalálkoztam az ördöggel. Kérdezte tőlem, hová jövök. Megmondtam, hogy hozzád jövök ellopni a lovaidat. Majd én is megkérdeztem tőle, hogy ő hová megy. Mondta, hogy ő is hozzád készül, hogy megegye a májadat, a tiédet, feleségedét, gyerekeidét. Megkérdeztem, hogyan csinálja? Az ördög elmondta, hogy léggyé változik, berepül az orrodba, és addig fogsz tüsszenteni, míg ki nem folyok a véred, mert nem lesz ott senki aki azt mondja neked, hogy egészségedre. De én ott voltam, és így maradt meg családod, feleséged és a te életed.

A paraszt megkérdezte:

-      Igaz ez jó ember?

-      Igaz! – felelte a cigány

Akkor a paraszt felkelt, kiment az istállóba, eloldotta a két lovat, és átadta a passzussal együtt a cigánynak.

-      Te mentetted meg az életünket, legyen tiéd a két ló. Légy velük boldog!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.