Egy udmurt üldögélt a tóparton, és kötelet font. Egyszer kijött a tóból egy igencsak apró emberke.

- Ember barátom, hát te mit dolgozol?
- Kötelet fonok - mondta az ember -, és a tavadat fenekestől felfordítom.
- Jaj, ember barátom, ne tedd ezt velem! Sok pénzt adok inkább neked! - mondta, és visszament a vízbe.
Közben az ember ásott egy gödröt, a kalapját kilyukasztotta és a gödör fölé tette. Visszajött a vukuzso, és elkezdte rakni a pénzt a kalapba. A kalap meg csak nem akar megtelni. Végül megszólalt a vukuzso:
- Úgy látszik, ember barátom, nincs elegendő pénzem - és bement a tóba.
Mikor visszajött, egy vasgolyót hozott magával.
- No, ember barátom, hajítsd át ezt a vasat a tavon!
- Előbb hajítsd át te magad! - mondta az ember.
Erre az az aprócska semmi alak áthajította vasgolyót a tó túlsó partjára.
- Nos, akkor most te hajíts el!
- Jól van, jól van. Én inkább felhajítom a felhő tetejére.
A vukuzso erre kikapta a kezéből a golyót, és gyorsan eltűnt vele.
Amikor visszajött, egy lovat hozott magával, amit a hátára kapott, és körbeszaladta vele a tavat.
- No, komám, most te kerüld meg a vizet!
Az ember felpattant a ló hátára, és körbenyargalta a tavat.
Az apró alak erre visszament a tóba, és azt mesélte az anyjának:
- Képzeld, az a bolond csak úgy a combja közé kapta a lovat, és körbefutotta a tavat.
Az ember meg a vukuzsotól kapott pénzt egy ládába tette és elindult hazafelé. A ládáját az apró emberrel vitette.
Ahogy mennek, egyszer csak meglátnak egy malomkövet. Azt kérdi az apró ember:
- Komám, hát ez meg micsoda, mire használjátok?
- Mi lenne, ez anyám orsója.
Az apró ember felvette és cipelte azt is.
Mentek egy keveset, s akkor meg egy boronát pillantottak meg.
- Komám, ez meg micsoda, mire használjátok?
- Ez meg anyám fésülködő fésűje.
Az apró ember elkezdett vele fésülködni.
- Hát komám, nektek aztán igazán nagy fésűtök van -fakadt ki. De azt is fogta, és vitte magával.
Mentek megint egy keveset, s megpillantottak egy ekét.
- Komám, ez meg micsoda, mire használjátok?
- Ez anyám gyomláló kapája.
Az apró ember erre kapta az ekét, és kezdett kapálni.
Végül csak hazaérkeztek és azt mondja az apró embernek az udmurt:
- Maradj itt a kapuban, én megkötözöm a tizenkét szolgámat. - A kutyáira gondolt, kutyája volt neki tizenkettő. Bement a házba, és kitanította az anyját:
- Azt kérem majd tőled, hogy főzz ebédet. Te kérdezd meg, hogy: ugyan mit főzzek, fiam. Mikor már harmadszor kérem, mondd azt: jól van, öreg vukuzso fejét, apró vukuzso lábát főzöm meg.
Aztán behívta az ördögöt, és azt mondta:
- Anyám, főzz ebédet!
- Ugyan mit főzzek, fiam? - kérdezte az anyja. Háromszor kérte így az anyját. Végül az anyja azt mondta:
- Jól van, öreg vukuzso fejét, apró vukuzso lábát főzöm meg.
A vukuzso ijedtében úgy felpattant, hogy a háztetejét is szinte leemelte. Elrohant, de az ember kutyái rendesen megszabdalták közben a ruháját.
(Kozmács István fordításai)

A bejegyzés trackback címe:

https://meselabankierdo.blog.hu/api/trackback/id/tr221883370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása