Éjfél, Este és hajnal (cigány népmese)
2010.05.07. 18:12
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három testvér: Hajnal, Este és Éjfél. És volt egy király is, akinek három gyönyörű szép lányát ellopták a sárkányok. A király bánatában feketébe borította az egész országot, és kiíratta, hogy aki a város szélén vadászgat és lövöldözik, felakasztják.
Hajnal éppen a király városa szélén cserkészett; meglátott egy gyönyörű szép madarat, és rálőtt. A király katonái azonnal elfogták, bevitték a városba, a király elé állították. A király megmondta Hajnalnak, hogy amiért megszegte parancsát, felakasztják. Hajnal erre megszólalt:
- Jó, akasztasson fel, király uram, de én tudom egyedül a világon, hol van felséged három lánya! El is mennék a három leányért, és kiszabadítanám, csak csináltasson nekem egy ötvenmázsás buzogányt!
Persze hogy megkegyelmezett neki a király, és teljesítette kívánságát, hisz eddig is mi mindent meg nem tett már lányai kiszabadításáért, de hasztalan volt minden próbálkozása.
A világlátott békák (Japán népmese)
2010.05.04. 19:53
szombati mesék
2010.04.26. 14:52
ajánljuk figyelmetekbe az Irodalmi Centrifuga interkulturális meséit!
http://elofolyoirat.blog.hu/tags/mese
Élt egyszer valamikor régen, amikor még a tisztalelkű emberek is a pokol tüzébe tértek haláluk után, egy délceg cigánylegény, Szóberjáninak hívták.
Szóberjáni gazdagsága ámulattal töltötte el a cigányokat, még akkor is kalapot emeltek, ha csak maguk között ejtették ki a nevét. A cigánylányok róla álmodoztak, s ha nagy ritkán megjelent fekete sátraik között, parázsló szemekkel bámulták bársonyos barna szemét, sudár termetét, arannyal díszített ruháját.
Volt a cigánylányok között egy csodálatosan szép, de száraz kenyérhez is ritkán jutó fiatal teremtés, aki azt vette a fejébe, ha törik, ha szakad, ő bizony Szóberjáni asszonya lesz. Ki is nevették a fahéj illatú Radazánát, amikor az esti tábortűznél kikottyantotta titkát.
- Bizony! Pont te kellesz egy ilyen szép, ilyen gazdag legénynek! - mondta irigyen a sámán lánya, Sármina.
- Szegény való tehozzád, olyan mint te vagy! – nézett laposan Radazánára a féltékeny Báirá, aki csúf volt, mint az ördög torka, de gazdag.
A Teknősbéka eredete (cigány népmese)
2010.04.26. 14:26
A teknősbéka eredete
Hajdanában réges-régen, amikor a szentséges drága Isten még a földön járt, szakadozott, elnyűtt gúnyában vándorolt a népek között, s próbára tette az embereket, ki a jó és ki a rossz. És élt egy szegény asszony. Vándorlása során az ő házához is elérkezett a Szent Isten, és ahogy kíváncsian betekintett az ablakán, látta, hogy a szegény asszony éppen kenyeret dagaszt odabent, gyúrja, döncöli a tésztát a fateknőben, munkálkodik nagy serénységgel. Így szólt magában: - Próbára teszem most ezt a teremtést, megtudom, lakik-e a szívében jó akarat! És bekopogott hozzá és azt kérdezte tőle: - Mit dolgozgatsz, nővérem? Mit csinálsz ilyen buzgón? Fölfelelt erre a szegény asszony: - Miért kérdezed, testvér? Szemeiddel láthatod, hogy mit csinálok! Kenyeret sütök a gyermekeimnek! És a Szent Isten azt mondta akkor: - Ha már úgyis kenyeret sütsz a gyermekeidnek, nagyon kérlek, formázz nekem is egy cipócskát! Napok óta nem ettem semmit, s rettenetesen mardossa a gyomromat az éhség! - Jól van- válaszolta az asszony -, meglesz, amit kérsz! Gyere vissza érte egy félóra múlva! Ezután a Szent Isten eltávozott, az asszony pedig kiszaggatta a tésztából a kenyereket és betakarta mindegyiket a kemencébe. A koldus számára a teknő aljáról összekapart maradékot domborítgatta cipó alakúra, azt tette be sülni a többi mellé. Amikor kiszedte őket, csodálkozva látta, hogy a tésztamaradékból összegyúrt cipócska lett a legnagyobb; gyönyörű, pirosra sült héjú, hatalmas kenyérré változott és olyan finoman illatozott, mintha a Teremtő Atya égi kertjében nőtt aranybúzából sütötték volna! Megbánta, hogy odaígérte a kéregető embernek, s elhatározta, hogy letagadja magát, ha az ismét bezörget hozzá.
|